A szertárban

-Gyere-fogtam meg a kezét és magam után húztam kacagva.
-Hova?-kérdezte.Benyitottam egy raktárszerű szobába,majd bementem és behúztam magammal őt is.Becsuktam magunk mögött az ajtón,majd magamhoz öleltem ő pedig megcsókolt.
-Keresek villany kapcsolót-engedett el.
-Ne!-húztam vissza magamhoz.-Az most nem kell-fúrtam bele a fejem a mellkasába.
-Rendben-válaszolta és magához szorított.Felnéztem rá,majd megcsókolt.Ugrottam egy aprót,hogy a csípője köré csavarjam a lábam,majd ő a fenekemnél fogva tartott.A hév kissé elragadtatta,így a falnak nyomott.Közte és a fal között,olyan voltam akárcsak egy vékony sajt szelet egy szendvicsben,de nem nyafogtam.A teste teljesen az enyémnek simult és a csípője is összekoccant az enyémmel.A csókunknak akkor sem vetettem véget.
Végül lecsúsztam a csípőjéről és újra a földön álltam a saját lábamon,mikor kezeivel elengedte a fenekem és egyre feljebb csúszott.Újra a falnak döntött és kezdtem úgy érezni,mintha gy újabba festék réteg lennék.A kezeit összekulcsolta az enyémekkel és a fejem felett szorította a falnak.A csípőjével az alsó felem,míg a kigyúrt mellkasával a felsőtestem szorította a falnak.Erősen és szenvedélyesen csókolt,de kezdtem úgy érezni elfogy a levegőm és nem tudok újat venni.Elengedtem a kezét és préseltem egy kis helyet köztem és közte,majd a mellkasánál fogva eltoltam magamtól.A csókunk befejeződött,majd rám nézett.
-Nem kaptam levegőt-panaszkodtam nevetve.
-Ne haragudj-válaszolta.A pólójánál fogva visszahúztam magamhoz és megcsókoltam.
-Akarod?-kérdezte.
-Igen-bólogattam.
-Gyengéd leszek-súgta a fülembe.
-Köszönöm-feleltem.Kezeimet a nyaka köré csavartam,ő pedig a derekam felett ölelt meg és megcsókolt.Egy aprót nyögött,miszerint itt az ideje,hogy beengedjem a nyelvét a számba,de felkacagtam.
-Mi az?-kérdezte.
-Semmi-nevettem.-Csak ez vicces volt.
-Igen?-kérdezte,majd a derekamnál fogva magához húzott és engedély nélkül betuszkolta a nyelvét a számba,de nem ellenkeztem.
Teljes testét nekem nyomta és  már lassan azt kezdtem hinni,hogy teljesen kilapul a mellem.Kicsit engedett a falnak szorításból és kezeivel az ingem alá nyúlt be.Végig simított egyet a melltartómtól a köldökömig,amitől kirázott a hideg,majd kibújtatta kezét.A bal lábamat akaratlanul is felemeltem és rácsavartam az övére,így még jobban a falhoz tudott nyomni.Csípője az enyémet súrolta.Ott volt előttem,közvetlenül előttem,csókoltam,de mégis úgy éreztem még közelebb akarom,hogy legyen.
A lábam lecsúszott az övéről,de mit sem törődve vele lassan elkezdte kigombolni az ingemet.Tényleg lassan.Mintha egy gombbal egy óráig elszórakozott volna.Végül elengedtem a nyakát és én gomboltam ki az utolsó három gombot.Kibújtatta belőle a vállam és várta,hogy magától a földre hulljon.
-Csukd be a szemed!-utasítottam.Hiába volt sötét a szobában a szemünk hamar hozzá szokott és már tisztán láttuk egymást.Alaposan végig akart méni hogyan is festek melltartóban a pólóm vagy éppen az ingem nélkül.
-Sötét van.Úgysem látlak.
-Ne hazudj.Én is látlak.
-Rendben-sóhajtott.
A lapockámnál fogva tolt magához.Ismét engedély nélkül behatolt nyelvével a számba.Nem csak én akartam egyre közelebb érezni.
Ő is.
-Vedd le a pólód-szakítottam félbe a csókunk. Szem forgatva kibújt a pólójából,majd elhajította a szoba egyik sarkába.A testem jéghideg volt az ő forró felsőtestéhez képest.
Mielőtt nekem nyomta volna végig simítottam rajta a kezem.Éreztem a kidolgozott felsőtestét,a kockáit a hasán.
Hagyta,hogy végig mérjem őt a sötétben,majd megcsókolt.Erősen nyomott a falhoz.A testünk egymásnak simult,de zavarta őt a farmer nadrágom.Kigombolta,majd lehúzta a térdemig,de nem ment tovább,ő pedig az isten szerelméért sem hagyta volna félbe a csókunkat.
A mellkasánál fogva elnyomtam magamtól pár másodpercre.Levettem a cipőmet és a zoknimat,majd letoltam a nadrágom.
Felegyenesedtem és közben a mutató és a középső ujjaimmal belekapaszkodtam a nadrágjába.
-Kérlek csukd be a szemed.
-Sötét van.Perceken belül benned leszek és te azon aggódsz,hogy ne lássam a csodás tested?
-Hé!-ütöttem meg gyengéden,mire belecsípet egyet a fenekembe,amitől ugrottam egyet.
-Gyere ide-dorombolta és közelebb húzott magához.Egyszer csak kikapcsolta a melltartómat,ami egyből elvált a melleimtől és a pántja lecsúszott a vállamról.Leszedte rólam,majd eldobta.
-Vedd le a gatyád-mondtam.Kigombolta a nadrágját,majd lehúzta magáról és kilépett belőle.
-Így jó lesz?-kérdezte.
-Pörfekt!-válaszoltam.
-Állva vagy fekve?
-Azt hiszem fekve kényelmesebb lenne...-válaszoltam és lefeküdtem a földre.A hideg kőre,amit helyenként az eldobált ruhadarabjaink borított.
Feküdtem kinyújtott lábakkal,majd elhelyeztem a combom mellett a kezeim és vártam a csodára.
-Még mindig nem nyithatód ki-emlékeztettem.
-Akkor ki fogom törni a nyakam és esélyes,hogy a tiedet is-nevetett.-Amúgy meg láttalak már.
Behunytam a szemeim és vártam,hogy megérezzem a testét a testemen,amivel majd jól kilapít,de mikor kinyitottam a szemem már rég felettem volt.A térdével és a nyakammal vízszintesen elhelyezett kezével támasztotta magát.
Egy puszit nyomott az orromra,majd a számra végül megcsókolt.
Alkarjára támaszkodott,így közelebb került hozzám.Egyszer csak elszakadt a számtól,majd az arcomra nyomott egy puszit és végig a nyakamon lefele haladt,de a kulcscsontomnál megállt és visszajött a számhoz.A kezeimet összekulcsoltam az övével,majd a fejem felett tartotta,akárcsak mikor a falnál voltunk.Mivel már a kezével nem tartotta magát,így a mellkasa a csupasz testemhez nyomódott.Újra a nyakamhoz tévedt és elkezdte szívni azt.Hagytam,hogy kiszívja ezzel megjelölve engem,majd egy puszit lehelt rá és tovább ment.Végig csókolta a nyakam a mellemig.Apró kis puszikkal lepte el a melleim,majd bekapta a mellbimbómat és...szopkodni kezdte.Pár perc után áttért a másikhoz,ami addigra már teljesen megkeményedett.Egy pillanatra visszajött hozzám és megcsókolt,majd visszatér a melleimhez és onnan folytatta.Teljesen a köldökömig behintett a csókjaival,majd a bugyimnál megállt és végighúzta a nyelvét az alhasamon.
-Szerintem ettől már meg is szabadulhatunk-fogta meg a bugyim szélét két oldalt.
-Ne!-szorítottam meg a csuklóját.
-Rendben-válaszolta és elengedte.Nem húzta le.Hagyta,hogy rajtam maradjon még egy kis ideig.Tovább lépett és a combomat kezdte el apró puszikkal ellepni.Önkénytelenül is,de felhúztam a jobb térdem,hogy segítsem őt,míg a másik lábam ugyanúgy maradt mozdulatlanul,kinyújtva.Megfogta a térdem és lenyomta,hogy a belsőcombomhoz tudjon érni.Végig húzta rajta a hüvelykujját,majd felemelte a lábam és kinyújtotta.A vállára helyezte és a bokámtól kezdve egészen a bugyimig végig puszilta.
-Várj!-szóltam rá.Felegyenesedett,a lábamat lerakta a földre és felém hajolt.Mélyen a szemebe nézett.Szinte már olyannyira megszoktam a sötétséget,hogy teljesen láttam a smaragd zöld szemeit.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Neked..neked nem is...ott lent...-motyogtam és mutattam,hogy mire gondolok,mire csak kinevetett.-Most mi van?-kérdeztem nevetve.
-Semmi-válaszolta.-Folytassuk?-komolyodott el.Csak bólintottam.
Megcsókolt és újra a lábaimhoz tévedt.Most a bal lábam jött.
Gondoltam én magamban,de nem.Megfogta mindkét térdem és szétnyitotta a lábam.Nem ellenkeztem,hagytam,hogy csinálja a dolgát.Megpuszilta az alhasamat,majd végighúzta az orrát függőlegesen a bugyimon.
-Nedves vagy-mondta és visszahajolt hozzám.Ennyi?Lepődtem meg.
A bal kezével megtámaszkodott az alkarján,majd a jobbal végig simított a mellemen keresztül a hasamon és végül a bugyimba nyúlt.A szemeim kidülledtek mikor megéreztem a kezét az én csupasz testemen.Nem,valóban nem vette le a bugyimat,ahogyan én azt kértem tőle,de erre nem számítottam.
A levegőt gyorsabban kezdtem el kapkodni.A szívem majd' kiugrott a helyéről és a fülemben lévő vérnek a dobogásától semmit sem hallottam abból,amit mondott.
-Shhh!Nyugodj meg-suttogta a fülembe és egy apró puszit nyomot a számra.Bólogattam neki,miszerint jól vagyok.Fél mosolyra húzta a száját,majd megcsókolt ezzel elűzve az apró kis pánik rohamomat.
Kihúzta a kezét  fehérneműmből,de már észre sem vettem,hogy ott van-e vagy sem.A csókja rabul ejtett és ezt ő is tudta.
Végig simította a kezét rajta ismét,de most már nem bántam.
Megemelkedtem a földről és a csípőmet az övének nyomtam,amint elvette a kezét.Belemosolygott a csókunkba,majd újra becsúsztatta a kezét a francia bugyimba.A csiklóimat kezdte el izgatni,ami természetesen sikerült is neki.
Először csak egészen elől,majd beljebb ment és körbe-körbe mozgatta az ujját.Mikor már elég nedves lettem belém tolta az egyik ujját,amitől akaratlanul is,de kiszaladt a számon egy apró nyögés.Az első nyögés.Ki húzta az ujját,majd betolta újra és miután jó párszor megismételte ezt egy újabb ujját csatlakoztatta ehhez a kis játékhoz.A hátam megfeszült,de erősen szorítottam magamhoz.A körmeimet teljesen belevéstem a hátába.
Ideje volt egy harmadik ujját is bevonni,amitől ismét elhagyta a számat egy nyögés.Ki-be mozgott bennem az ujja.Fájdalmas volt,így elsőre,de az élvezett elvonta a figyelmemet róla.
Eső nélkül sincs szivárvány.Szokták mondani és valóban igaz.Fájdalom nélkül sincs gyönyör.Az ujjait lassabban kezdte tologatni bennem,így rásegítettem és felemelkedtem a földről a csípőmmel,majd neki nyomtam.
-Kis huncut-súgta a fülembe.
Még egyszer-kétszer belém tolta az ujjait,majd végleg kihúzta.Nem értettem miért vetett véget neki ilyen hamar,ha élveztem...
-Akarod,hogy valami jót tegyek veled?-kérdezte.
-I-igen.-lihegtem akárcsak egy kutya.Szinte alig vártam meg,hogy befejezze már rá is vágtam mohon.De nem tudtam mit tenni.A testem már rég átvette az irányítást az eszemmel szemben.
Nem akartam,hogy máris vége szakadjon...
Végig simította oldalt a testem és mikor elért a bugyogóm széléhez lehúzta,majd kibújtatta belőle a lábam és elhajította.
Megszabadított az utolsó ruhadarabomtól is,amitől kissé védtelennek éreztem magam és megijedtem.Apró kis puszikat lehet rá,majd egyre lejjebb merészkedett,de nem szakította félbe a csókolgatást.A bal lábamat a vállára helyezte a jobbat pedig csak odább tolta,hogy teljesen befurakodhasson a hüvelyemhez.
Még utoljára végig puszilta egy kört leírva és utána végig nyalt a hüvelyemtől fogva az alhasamig.
Az egész testem bele bizsergett.Visszafele is megcsinálta ugyanezt.
A csiklóm már teljesen felduzzadt.
Aprókat szívott a csiklóimon míg el nem ért a hüvelyemhez.Felnézett rám egy pillanatra én pedig csak hevesen bólogattam,hogy csinálja már.A nyelvével körkörösen kezdett el nyalni,amitől egy újabb nyögésre késztetett.Néha feljött a csiklómhoz és azt szívogatta,nyalta körbe-körbe.
-Azt....azt h...hiszem...-nyögdécseltem.
-Nem,még a közelében sem vagyunk-nyugtatott meg.
Körbe-körbe mozgatta a nyelvét végül még belém és tolta,így teljesen kinyalt.Egy puszit nyomott rá.
Ismét elszomorodtam,hogy már véget is vetett neki.Úgy éreztem a mennyországban vagyok,míg abba nem hagyta.
Visszafele jövet hozzám puszikkal lepte el a testem. Rám nehézkedett alsótestével.Csak ekkor vettem észre,hogy még mindig rajta van a bokszere.A felsőteste csak súrolta az enyémet.Megtartotta magát az alkarján.
Megcsókolt,amivel szó szerint megízleltetett saját magammal.
A nyelve már szinte a torkomat súrolta és attól féltem a következő percben talán lenyelem.A lábaim még mindig széttárva voltak,ahogyan azt hagyta,de semmit sem tett a férfiasságával.
Újra a jobb keze érintett meg.Körkörösen,majd be a hüvelybe.
Ki-be húzta,majd még egy ujja és még egy becsatlakozott.Rásegítettem és mozgatni kezdtem a csípőmet.Lassan tolta belém az ujjait.Túl lassan én pedig mohó voltam,így egyre gyorsabban mozgattam a csípőm.Az ő ujjai pedig már semmit sem csináltak.Nem bírtam várni.
-Nyugi-szólt rám,így lassítottam és ő kihúzta belőlem az ujjait.
Végig simította a testemet a nedvemmel.Nem tudtam tovább irányítani a kezeimet és lehúztam a bokszerét.
-Kész vagy?-kérdezte.Hevesen bólogattam.A légzésem egyenletlené vált és megijedtem.
Valóban készen állnék?
Néhányszor a csiklómhoz dörzsölte a nemi szervét,majd a hüvelyem kereste.Pillanatok alatt megtalálta és óvatosan,figyelmesen belém tolta férfiasságának az elejét,amitől azonnal felnyögtem.Kihúzta,de nem teljesen és még mélyebbre tolta,de még mindig nem volt bennem teljes hosszával.Megint felnyögtem egy hatalmasat  és a hátát mardostam.Ki-be húzta a farkát végül teljesen belém tolta .
Rettentően fájt.Néhány percig csak bennem volt.Nem mozdultunk.Erősen szorítottam magamhoz.A derekamnál fogott,miközben megfordult,így én kerültem felülre,ő pedig átvette a helyem.Csak ültem ott rajta,majd lassan,de biztosan mozogni kezdtem körbe-körbe,majd fel-le.
A csípőmet fogta,miközben és a vállába kapaszkodtam.Újra maga alá vont,átvéve a főnők szerepet és egyre gyorsabban mozogtunk.
A homlokom verejtékezett és teljesen testem izzadt.Erősen szorítottam magamhoz,míg ő ugyanúgy ki-be tolta a nemi szervét bennem.Már a G-pontomat súrolta és úgy éreztem bármelyik percben elérem a célt.
-Min...mind...-nyögtem.
-Tudom-válaszolta és még ennél is gyorsabb tempóra váltott.
-Ne...ne belém....-lihegtem.Még egyet kettőt beledöfött a biztonság kedvéért,majd kihúzta belőlem a péniszét és elélvezett akárcsak én.
A nedv végig folyt a lábamon.Minden egyes négyzet méterem reszketett és remegett.Kisöpört egy hajtincset az arcomból és megcsókolt.Magamhoz öleltem és vártam,hogy lassuljon a szívverésem.
Lefeküdt mellém én pedig a mellkasára feküdtem ,míg ő a hátamat simogatta.

Over Again

https://www.youtube.com/watch?v=T0fMUCX-sqg

-Kérlek,kezdjük újra-könyörögtem neki,de mintha meg sem enyhült volna.Megértem.Elrontottam.Mindent elrontottam,amit csak lehetett.Túl későn jöttem rá,hogy mit is jelent ő számomra.Megértem,amiért nem bocsájt meg.Cserben hagytam.Bolond voltam és képes voltam elhagyni őt,mikor ő a legtökéletesebb ember számomra.Annyi idő telt már el és ő még mindig nem felejtette el,amit tettem.Megértem.Én sem tudnék elfelejteni egy,olyan borzalmas dolgot,mint amit tettem.
-Már nincs mit újra kezdeni-mondta,majd kikerült és elindult a lépcsőház felé.
-Aileen!-kiabáltam utána,de nem válaszolt.Nem fordult vissza.Utána futottam.-Várj!-kaptam el a karját.
-Harry,engedj el-néztünk farkas szemet.
-Tudom,hogy egy szemét állat vagyok.Tudom,hogy sok fájdalmat okoztam neked.Nem becsültelek meg,pedig kellett volna...Sajnálom,hogy megcsaltalak.Annyira sajnálom,de azóta egy nap sem telt el úgy,hogy ne gondoltam volna rád.
-Tudod...-szakított félbe.-Ezzel nem vagy egyedül.Nekem minden nap újra-és újra lejátszódott a fejemben,amint rajta kaplak titeket.
-Aileen,tényleg sajnálom.Kérlek bocsáss meg nekem.Még mindig szeretlek.
-Nem Harry.Ez...ez nem megy.
-Miért Aileen?Tudom,hogy még nincs vége.Szeretjük egymást.
-Harry...te nem csak egy szimpla nővel csaltál meg,hanem a húgommal.-Igaza volt.Nem tudtam már mit mondani.Elcsesztem mindent.-De ne aggódj.Azóta sokkal jobb a kapcsolatom a húgommal-tette a kezét a vállamra.-Együtt vitatjuk meg,mennyire vagy seggfej a tízes skálán-majd közelebb hajolt.-Szerintem nem akarod tudni-mosolygott rám,de láttam,hogy ez nem az igazi mosolya.Nem olyan,mint régen.Hamis mosoly.Csupán csak,azért hogy elhitesse velem,amit mond,de a szeme mást súg.Még mindig hiányzom neki.Szeret engem.Éreztem,amint beleremegett a keze,mikor megérintettem.
-Hazudsz Aileen.Szeretsz!-mondtam,majd csak megrázta a fejét.-Mond ki,hogy szeretsz.
-Te nem vagy normális-adott egy pofont.
-Oké.Ezt megérdemeltem,de akkor is mond ki-simítottam meg az arcom,amit az imént ütött meg.Válaszkép egy újabb pofont kaptam a másik oldalra.-Ezt is megérdemeltem,de addig nem engedlek el,amíg ki nem mondod.
-Miért?Mitől lesz neked jobb?Mert nekem semmitől.Csak fájdalmat tudsz nekem okozni.Szenvedést és semmi mást.
-Ugyan Aileen-kacagtam fel,mire egy újabb pofont akart nekem adni,de elkaptam a kezét és közelebb húztam magamhoz.A teste az enyémhez simult.Éreztem a szívdobbanását és azt is,hogy milyen gyorsan veszi a levegőt.
-Csak még egy esélyt kérek.Úgy fogok bánni veled,mint egy hercegnővel.Soha többé nem okozom neked csalódást-suttogtam,majd számat a szájára tapasztottam.Visszacsókolt,majd elengedett.
-Igazad van Harry.Többet nem okozol,majd nekem csalódást-tolt el magától és elindult a lépcsőn,majd visszafordult-Elmegyek Sydney-be.Egyedül.-Annyira fájt,amit mondott,de még mindig nem annyira,mint amilyen fájdalmat okoztam neki én.Én voltam az,aki megígérte neki,hogy majd együtt megyünk el Sydney-be és ott élünk.Családot alapítunk.Boldogok leszünk.
Talán megijedtem ettől a hirtelen ötletemtől.Nem tudom.Én nem tudtam,hogy az a lány a húga.De ha most ezzel védekeztem volna akkor csak rontok a helyzeten.
Nem veszíthetem el őt.Vissza kel szereznem.Minden áron.Muszáj.
Utána futottam,miközben a telefonomon hívogattam,de nem vette fel.Mire leértem már sehol sem volt.Beszálltam az autómba,majd a házához hajtottam.Felcsöngettem,de nem ő vette fel a kaputelefont.
-Aileen?-kérdeztem.
-Elment-válaszolta Aileen barátnője.
-Máris?
-Harry?-döbbent rá,hogy kivel is beszél.
-Igen.Hol van Aileen?-sürgettem.
-Nem mondom meg!-válaszolta.
-Oh,kérlek ne csináld már te is!Könyörgöm.Muszáj tudnom hol van.
-Nem érdemled meg őt.Szemétláda vagy!
-Oké.Tudom.Lehetne,hogy később osztasz ki?!
-Bunkó!Nem értem egyáltalán hogy állhatott veled szóba?!-mondta a magáét.
-Igazad van!Én sem tudom.Elrontottam.Egy seggfej vagyok,de szeretem őt.Hibáztam,de kellett ez ahhoz,hogy tudjam mennyit jelent  nekem,szóval kérlek mondd meg hol van most-fújtam ki a levegőt.
-A reptéren-válaszolta.Visszaszálltam az autómba és nyomtam a gázt,amennyire csak tudtam,de mint mindig,most is hatalmas volt a dugó.A dudák úgy szóltak az autókból,mintha csak egy karneválon lennénk,de az autók egy tapodtat sem tudtak mozdulni.
-Francba!-vertem egyet a kormányra,majd végül úgy döntöttem jobb lesz,ha kiszállok a járműből.Már nem voltam annyira messze a reptértől,így futottam,amíg oda nem értem.A reptérbe beérve ismét hatalmas tömeg nyomor volt.Aileen nevét kiabálva próbáltam nem tolakodva és fellökve az embereket bejutni a tömegbe.
-Aileen!-kiabáltam.Rengeteg embert fordult felém,de egyik sem volt Aileen,majd bejelentették,hogy a Sydney-be tartó gép öt perc múlva felszáll.Teljesen kifulladva loholtam,majd végre észre vettem Aileen-t.
-Aileen!-kiabáltam,mire megfordult a lány.
-Mi-mit csinálsz itt?-lepődött meg.
-Kérlek!Adj még egy esélyt!Szertelek Aileen!-álltam meg a lány előtt és mondtam levegő után kapkodva.
-Harry...én...-dadogott,majd újra bemondták,hogy ideje felszállni a repülőgépre.-Mennem kell-búcsúzkodott.
-Kérlek,ne menj!Maradj-fogtam meg kezét.
-Harry,fogd már fel kérlek,hogy nem játszadozhatsz velem.
-Én nem játszadozom veled!Vissza akarlak kapni.Soha nem engedlek el.
-Harry  ,ez nem így működik-mondta,majd besétált a hosszú folyosón keresztül a gépre.Az ablakból néztem,amint a gép felszáll és elrepül.Utána kell mennem.A következő járat csak három óra múlva indult.Nem tudtam mit kezdeni.Hamarabb nem értem oda.Három órán keresztül ültem a reptéren és vártam a repülőre.A percek nem akartak telni.Most bezzeg,mintha örökre megálltak volna,de mikor egy olyan pillanatot akarsz megállítani,ami kedves számodra,olyan hamar eltelik,hogy még levegőt sem tudsz venni.
Végig azon gondolkodtam,mit is mondhatnék neki,hogy megbocsájtson.Mi lesz,ha utána megyek Sydney-be,de még ott sem fog megbocsájtani?
Három óra múlva felszálltam a repülőre és idegesen doboltam a lábammal,hiszen még vagy két óra,mire Sydney-be ér a repülőgép.Az utazás közben az álom elnyomott,így nem tűnt,olyan hosszú időnek,mire odaértünk.
A repülőről leszállva egyből beültem egy taxiba és Aileen-hez mentem,jobban mondva egy barátjához,aki Sydney-ben él.Csak nála lehet.
Igazam volt.Nála volt,de a barátja nem akart beengedni.
-Aileen,csak öt percet kérek-mondtam,mikor már vagy fél órája a ház előtt álltam és könyörögtem,hogy engedjen be vag legalább ő jöjjön ki.Aileen kijött a kapu elé.Nem cicóztam tovább.Tettem,amit tennem kellett.
Féltérdre ereszkedtem és előhúztam egy gyűrűs dobozt.
-Aileen,kérlek gyere hozzám.Nem fogod megbánni.Szeretlek Aileen.persze ettől azonnal meghatódott és ráébresztette magát is,hogy mennyire szeret engem.
-Igen!-válaszolta,majd magamhoz öleltem és megcsókoltam.-Ajánlom,hogy igazad legyen!
-Igazam van!-mosolyogtam bele a csókunkba.

Somethings Great

*Bocsi,ez most nem lett valami hosszú,de csak ennyi lenne:))*

https://www.youtube.com/watch?v=_ozPfJTtAv0

Talán aznap,úgy esett a hó,mint még sosem.Éppen Zayn-től tartottam hazafele.Szerencsére elég jól felöltöztem,így nem fáztam annyira az úton.

Gyalog mentem,hiszen nem telt sok időbe míg hazaértem.És amúgy is,ilyenkor teljesen lebénul a forgalom,emellett pedig nagyon szeretem a havat.Kevésszer van,hogy így szakad a hó...vagy,hogy egyáltalán esik szóval,ilyenkor mindig próbálom kihasználni és élni a lehetőséggel.Mikor már az ablakból megpillantottam,hogy kint szakad a hó,úgy éreztem azonnal ki kell mennem és sétálni egyet az év első hóesésében.

Gyönyörű látvány,amint a hófehér réteg mindent befed.Szinte ki sem lehetett nyitni a szemed.

Az utcákon senki sem volt már.Ha volt is sietős léptekkel halat valami fedél alá.

Csak nevetve néztem a sok embert,aki menekül a hó elől,mintha csak az életén múlni,miközben én egész évben azt az időt várom,mikor végre esik egy kis hó.

Miközben sétáltam és a különféle hópelyheket fedeztem fel a kabátom ujján egy lányt pillantottam meg.Vékony kis kabátban volt,sapka sem volt rajta és,amint láttam eléggé didergett,de akkor is lassan ment és élvezte a havazás minden egyes percét,akárcsak én.

Elé sétáltam és megálltam közvetlen előtte.Levettem magamról a kabátomat,hiszen alattam még volt jó pár meleg pulcsi és amúgy sem fáztam.A lányra adtam,aki kérdő pillantással tekintett rám.Miután a sapkámat és a fejére húztam,úgy gondoltam végeztem is.

-Várj!-szólt utánam,mikor tovább indultam.Visszafordultam.-Köszönöm!-mondta,majd egy mosollyal viszonoztam a lányt és tovább sétáltam.

Örültem,hogy segíthettem.

A lány utánam futott én pedig kíváncsian figyeltem,mikor megállt mellettem.

-Te is szereted a havat?-kérdezte.

-Igen-feleltem-Gondolom te is.

-A kedvenc évszakom a tél csak elég ritka mikor esik a hó-szomorodott el.

Órákon keresztül beszéltünk a télről,a hóról,majd mikor eljött a búcsúzás ideje csak egy sziá-val köszöntünk el egymástól.

Nem láttam őt többet.Nem találkoztam vele soha többet,de az a nap fantasztikus volt.Beszélni egy emberrel ,akit igazából nem is ismersz.Nem árult el személyes a dolgokat,azt leszámítva,hogy imádja a havat,akárcsak én.

Én sem mondtam semmit.Nem mondtam,hogy hogyan hívnak,hol lakom vagy,hogy mi a kedvenc színem.Semmi ilyesmiről nem volt szó.Csupán csak a hóról beszéltünk,s akárhányszor elkezd esni a hó elmegyek ugyanarra a helyre és visszagondolok a beszélgetésünkre,a találkozásunkra,de ő sosincs ott.

Diana

https://www.youtube.com/watch?v=klRatIZjUGI

Nem beszélte a nyelvem.
Nem beszéltem a nyelvét.
De nem is kellett,mert anélkül is megértettük egymást.
"Szavak helyett tettek."-ezt volt a mottónk.
Igaz,nem tartott sokáig,de amíg volt...csodás volt.
Nem is kívánhattam volna jobbat.
Talán a veszekedések voltak a legjobbak.
Sosem értettük,mit is dobálhat a fejünkhöz a másik.
De nem is kellett,mert nem sokáig bírtuk egymás nélkül.
Megtettem az első lépést,s még egy pillanatban ordibáltunk egymáshoz teljesen más nyelven,a másikban bocsánatot kértem,majd megcsókoltam,amit egyből viszonzott.
Nem tudott ellenállni.
Már azt sem tudtuk,min veszekedtünk.
A találkozásunk is egy elég érdekes pillanat volt.
A fiúkkal egy kisebb,eldugottabb,lepukkantabb étteremben reggeliztünk.
Odajött hozzánk és megkérdezte,hogy mit rendelünk.
Legalábbis gondolom ezt kérdezte,mert már ekkor nem értettük.
Jó pár nyelven beszéltünk hozzá,de ő akkor sem értette,ahogy mi sem őt.
Végül egy másik pincért kellet kérnünk,aki elmagyarázta,hogy nem rég vette fel és még nem igazán tudja a nyelvünket.
Ez enyhe kifejezés volt.
Egy szót sem tudott angolul.
És még azután sem,hogy összejöttünk.
Most bezzeg!
Be nem tudja fogni.
Felkeltette a figyelmemet ezzel.
Reggeli után még kértem pár percet a barátaimtól és megkerestem a lányt.
Kérdeztem,hogy hogyan hívják.
Hány éves.
Honnan jött.
De ő csak vadul jobbra-balra intette a fejét.
Mindenre nemet mondott.
Megkérdeztem,hogy eljönne-e velem egy randira.
Fél órán keresztül magyaráztam neki és a másik kiszolgáló lánynak,hogy én csak egy randevúra akartam hívni és nem a vallását ócsároltam.
Leöntött egy pohár kávéval.
Szépen díszelgett a fehér ingemen...
Végül,nagy nehezen megértettem vele,hogy mit is szeretnék,így bocsánatot kért.
Gondolom.
Elkértem a telefonszámát,de nem volt mobilja.
Kértem a lakcímét,de nem tudta elárulni.
Megegyeztünk,hogy másnap ugyan itt találkozunk csak kicsit később.
Beleegyezett.
Vigaszul-amiért leöntötte az ingemet-még egy apró puszit is kaptam az arcomra.
Már akkor éreztem valamit.
Nem tudom mit...
De erősen éreztem.
Meg kell szereznem!
Másnap egy interjú után elmentem hozzá.
Az étterembe.
Gyönyörű volt.
Nem,mintha előző nap nem lett volna az.
De akkor még bájosabb volt.
Hosszú,fekete haja a derekát súrolta.
Térd fölöttiig érő,virág mintás ruhát viselt.
Térdig érő zoknival és egy kis magassarkúval.
Apró kis smink is volt rajta,de anélkül is szép lett volna.
A virágot előhúztam a hátam mögül és átadtam neki.
Boldogan elfogadta és egyből  vázába tette.
Egy közeli parkba mentünk sétálni.
Mit mondjak,sok időbe telt,míg kiszedtem belőle pár,általános információt.
Imádtam,ahogyan a nevemet mondta.
Sosem tudta helyesen kiejteni.
Talán én sem az övet.
De nem bántuk.
Nem számított.
Emlékszem elég nehezen adta be a derekát.
Szinte folyton félreértett.
Nem akart engem barátjának,mert nem értettük egymást.
De a szív mást súgott,mint az agya.
Sosem zavart,hogy nem értettem igazán.
A szeméből tudtam olvasni.
A szeme elárulta,hogy szeret.
De magának mégsem merte bevallani.
Nem mondanám,hogy elsiettem a dolgokat.
A második randin már meg is kérdeztem,hogy lenne-e a barátnőm.
Egy jégkorcsolya pályára vittem.
Nemet mondott.
Gondolom.
Félreértett.
Azt hiszem.
Rám öntötte a forró csokiját.
Nem volt túl kellemes érzés,de nem adtam fel.
Az emberek azt hitték valami rosszat tettem pedig nem.
Nem hittek nekem,hogy én csak annyit kérdeztem,lenne-e a barátnőm.
Ismét bocsánatot kért.

Természetesen elfogadtam.

Tetszett,hogy még nem is jártunk,de már annyiszor veszekedtünk.

Például,mint amikor annyira az agyára mentem,hogy nem engedett be az éttermükbe,ahol dolgozott.

Naponta jártam oda.

Néha napján a fiúk is jöttek,de legtöbbször egyedül mentem.

Míg nem voltam ott virágokat küldtem.

Csokikat.

Ajándék csomagot.

És milliónyi virágot.

Mind visszaküldte.

Őszintén...élveztem ezt a 'játékot'.

Dalokat írtam neki.

Szerenádot adtam.

Elutasított.

Az emberek fújoltak rá,amiért nemet mondott.

Gondolom.

De én csak mosolyogva,nevetve figyeltem az egészet.

Tetszett.

Sokszor kitiltott az étteremből.

Annak ellenére mégis minden nap odamentem.

Addig álltam ott,az ajtó előtt,míg be nem engedett.

Eljátszottam ezt a lakásánál is.

Nem örült neki.

Folyton bosszantottam.

De tudom,hogy ő is élvezte.

Tetszett neki.

Szerenádot adtam neki.

Ennek már a szomszédok sem örültek.

De nem érdekelt.

Csak az hajtott,hogy meghódítsam a szívét.

Hogy igen-t mondjon.

Napok,hetek,hónapok teltek el.

Nyolc és fél hónap múlva mondta ki az igen-t.

Végre a barátnőm lett.

Két évet voltunk együtt.

Nem értettük egymást.

Ő nem akarta megtanulni az én nyelvem,így hát én sem az övét.

De nem is kellett.

Anélkül is eléggé szerettük egymást.

A tettek beszéltek.

A fiúk nem értették miért csinálom ezt.

Biztosan csak szórakozom.

Gondolták.

De nem.

Én szerettem.

Akartam őt.

Megkaptam.

És azután is szerettem.

Imádtam mikor az orra alatt dörmögött számomra értelmetlen szavakat.

Mikor azt mondta szeret.

Gondolom ezt mondta.

Mert,ilyenkor mindig a szívére mutatott.

Imádtam,ahogyan az ő,saját nyelvén énekelgetett.

De azt szerettem a legjobban,mikor dühös volt.

Tört,zúzott. 

Mikor megbántottam nem volt szívbajom.

Egyszerűen,tiszta lelkiismerettel dobta nekem az üveg poharat,tányért.

Amit csak éppen a kezébe kapott.

Szerettem,mikor egy filmet néztünk.

Nem az ő nyelvén,de ő akkor is értette a lényeget.

Szerettem,hogy az egyik pillanatban az ölemben a feküdt,majd a másikban a tv-vel kiabált.

A tv-nek dobta a popcorn-os tálat.

De én csak kacagni tudtam rajta.

Megharagudott.

De kiengeszteltem a szeretetemmel.

És,hogy mi is történt a végén?

Miért mentünk szét,ha ilyen jól meg voltunk?

Nem tudom.

Talán belefáradtunk.

Talán meguntuk.

Vége lett.

Elment.

Összepakolt és elment.

És én...

Nem mentem utána.

Most már bánom.

Talán egy kicsit.

Hiszen most már nem lenne ugyanaz.

Felfedezték őt a kamerák.

Így kénytelen volt megtanulni a nyelvet.

Most már értene mindent,amit mondanék neki.

Talán így már nem lenne jó azt mondani neki,hogy 'Szeretlek'.

Nem lenne jó veszekedni.

Ez így volt izgalmas.

Vicces.

Érdekes.

Most is szeretem.

De már nem tudom milyen is lehet ő.

Nekem úgy tetszett,ahogy akkor volt.

Mikor még nem tudta,hogy mit is mondok neki.

Rock Me

https://www.youtube.com/watch?v=-pSUbrq84aE

-Tudod,mikor az nap este,lementünk a partra...nem hittem volna,hogy bevallom neked,mennyire is szeretlek-mesélem kedvesemnek ,visszaemlékezve az ominózus pillanatra.

-Miért?-kérdezi,s szemei még mindig úgy csillognak,mint akkor este.

-Féltem.Az elutasítástól-válaszolom egy kis mosollyal az arcomon.

-Hogyan tudhattam volna neked nemet mondani?-kérdezi mosolyogva,majd a karjaimba borul.

-Liam-nek köszönthetjük.

-Hogy érted?-pillant fel rám

-Ő zárt ki-nevettem el magam

-Kizárt?-értetlenkedik,hiszen ő nem tudja,hogy pontosan,hogy történtek a dolgok.

-Igen.Játszottunk és végül én kint maradtam,így kizárt.Kopogtam,de nem nyitotta ki.Leültem az ajtó elé várni,hátha nem sokára kinyitja,majd kidobott egy pokrócot utánam és azt mondta 'Sok sikert'-idézem barátom szavait.

-Szerencséd,hogy én is kint voltam akkor.

-Igen-nyomok egy puszit a fejére.

-Hogy volt utána?-érdeklődik.Kíváncsi az egészre.Az én szemszögemből akarja látni,így hát tovább mesélem-A pokrócot magamra terítve indultam el a part felé.Sétáltam és bolyongtam össze-vissza,végül a ti kis fa kunyhótokhoz vezetett a lábam,ahol megláttalak a hintaágyban-fejezem be a történetet,hiszen innentől már ő is nagyon jól tudja mi történt.

-Tovább-szól rám.

-Innentől már te is ismered-nézek az arcába.

-Tudom,de szeretném hallani-néz rám kis kutyaszemekkel,s mivel nem tudok neki ellenállni folytatom az ismert történetet-Bátorságot véve odasétáltam hozzád és megkérdeztem,hogy leülhetek-e melléd,mire te bólintottál egyet.-mondom,mire felkuncog.Megrázom a hajam,majd folytatom-Tehát,leültem melléd,majd betakartalak téged is a pokrócommal.Rám néztél,majd rám mosolyogtál,amitől én is megenyhültem és visszamosolyogtam.Nem volt kint hideg.Kellemes idő volt,de mégis jól esett annak a pokrócnak a melegsége-mélyedek teljesen vissza,miközben kedvesem jobban összehúzza rajtunk az említett pokrócot,s egy mélyet beleszippantva ő is belemélyül,mintha újra ott lennénk-Ezek után nem szóltunk egymáshoz sokat,inkább a tettek beszéltek.S miközben én is ezt a mondatott hajtogattam a fejemben,a kezemet összekulcsoltam a tieddel.Mindketten az összekulcsolt,kezünket néztük,s nem mertünk egymásra nézni.Mint már mondtam,féltem.S talán te is egy kicsit.

-Nem is-szál azonnal vitába velem.

-Oké,nem féltél-helyesbítek rögvest és egy puszival enyhítem meg ezt a kis félre értést-Egymásra néztünk,s teljesen elvesztünk egymás szemeiben.Ekkor már nem éreztem félelmet.Inkább békességet,szeretettet.
-Harry...
-Igen,kedvesem?-nézek a lányra
-Szeretlek!-válaszolja,majd egy csókkal reagálok rá.Igen,pontosan ez történt akkor is.Aznap este,mikor mindketten kint voltunk.Egy nyári este a táborban.

Little Black Dress

https://www.youtube.com/watch?v=h70qwjL-jzM

-Lou!Az a lány nagyon nézz téged!-lökött meg Niall,aki mellettem ült és velem együtt a pohár sörét fogyasztotta el,míg a többiek a tömegben táncoltak.

A lányra néztem,akire Niall biccentett a fejével.Egy kis fekete koktél ruha volt rajta,ami teljesen kiemelte tökéletes alakját.Enyhe hullámok lombozódtak a vállára,ami szinte már eltakarta azt a gyönyörű arcát.Talán mindig a mögé búj.

Amint oda pillantottam elkapta fejét és gyorsan más irányba nézett.Talán félt attól,hogy megláttam.De akkor meg miért bámult?

Visszapillantottam Niall-re,majd úgy,hogy ő se vegye észre kicsit körbe néztem,hogy megbizonyosodjak valóban engem néz.

-Szerintem nem engem nézett-válaszoltam Niall-nek,majd lehúztam a maradék pohárban lévő italt.

-Ahogy gondolod,de szerintem megint téged figyel-reagált válaszomra,majd ő is lehúzta az utolsó kortyot.

Ismét a fekete ruhába bújt lányra néztem,aki újra elkapta tekintett,amint ránéztem.

-Menj oda!-lökött vállba Niall.

-Hát persze!-válaszoltam,majd kértem még két italt a pultostól.

Niall elvette a pultról a poharát,majd megfordult és két könyökével az asztalt támasztotta meg.

-Ha te nem,majd én igen-kacsintott egyet célozva arra,hogy majd ő közeledik a lányhoz.

És tényleg megtette.Elképedve bámultam,amint odasétált a lányhoz,majd megáll előtte.Beszélni neki,mosolyog rá,majd a lány megrázza a fejét és Niall visszabaktat hozzám.Leül a székére és rám vonja tekintetét.

-Téged akar!-mondta,mintha ez,olyan egyértelmű dolog lenne.

-Ezt mondta?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

-Nem,de engem elküldött a jó,büdös francba.-nevetett egyet.

Úgy éreztem muszáj beszélnem azzal a lánnyal.Miért játssza velem ezt a gyerekes játékot?Nem tudom pontosan megfigyelni az arcát,mert akárhányszor ránéznék elkapja a tekintetét.

-Menj már!-szól rám Niall kissé már idegesen,mikor már ő is észre veszi,hogy mit csinálunk.

-Nem akarok-vonok vállat és inkább nem nézek oda többet.De nem sokáig bírom megállni ugyanis Niall a következő percben ismét rám szól,hogy 'húz már oda!'.

Erőt veszek magamon és megindulok a lány felé.Mikor félúton vagyok feláll a székéről és hátat fordítva nekem, ő is elindul.Visszanézek Niall-re,aki csak bólint egyet,miszerint kövessem.Követem őt a tömegen keresztül.Hagyom,hogy ő vezessen,majd mikor megérkezünk egy ajtóhoz,amin ő belép megtorpanok.A női mosdó az.Nem mehetek be.Sarkon fordulok,majd úgy döntök visszamegyek inkább a pulthoz,de ekkor egy kéz megragadja a karomat s behúz az ajtón belülre.Bent vagyok a női mosdóban.Senki sincs itt rajtunk kívül.Rajtunk?De ki is ő?Ki az,aki behúzott?Akit eddig követtem?

Megfordulok nagy kíváncsiságomban,hogy végre felfedezzem a lányt/nőt és megtudjam a választ a kérdéseimre.Még mielőtt megláthatnám az arcát ő hátat fordít nekem.Már megint.

A tükörbe pillantok hátha onnan,majd láthatom arcát,de nem.Pont úgy áll,hogy semmiképpen se láthassam őt.De akkor miért csinálja ezt?Miért néz engem?Miért húz be a női mosdóba?

Közelebb megyek hozzá és kezeimet a vállára teszem.Mintha megrezzenne érintésemtől és én is beleborzongok.

Egyik kezemet a vállán hagyva -reménykedve,hogy ezzel meggátlom,hogy ismét elforduljon- lépkedek el,majd megállok testközelben előtte.Fejét lehajtva nem látom az arcát.Sokkal kisebb nálam.A nyakamig érhet még,így magassarkúban is.

Csak a gyönyörű,fényesen csillogó barna haját láthatom.

Másik kezemmel lágyan megfogom az állát,majd megpróbálom felemelni fejét,de elrántja.E mozdulatsort rögvest követi haja is,ami megint csak eltakarja őt.Az arcát,ami már szinte kínozz,hogy nem láthatom.

Nem szólunk egymáshoz csak állunk a csendben.Nem tudni,mire várva.Talán,hogy valaki benyisson,megtörve ezt a csendet,majd ő menekülőre fogja?Vagy azt várja,hogy én menjek ki magamtól?Megbánta,hogy behúzott?Fél tőlem?Miért nem szólal meg?Mit akar?

-Louis vagyok-mutatkozom be végül.

-Azt hiszed nem tudom,ki vagy?-feleli kissé gúnyosan és szarkasztikusan.Ismer.Hát miért ne ismerne?Mindenki ismer.-Na,de te ismersz engem?-kérdezi és az egyik wc ajtónak tol közben.Még mindig nem vesz rám egy pillantást sem.

-Emeld fel a fejed-mondom neki,reménykedve,hogy talán hallgat is majd rám.

-Ismersz?-kérdezi újra.Lágy hangja,mintha tényleg ismerős lenne,de nem tudom meg mondani honnan.Látnom kell az arcát.

-Nem-válaszolom végül,hátha most már tényleg felemeli a fejét.

-Rossz válasz-mondja és ránt egyet rajtam.

Nem nézném ki belőle,hogy ilyen erős.

-Mi a neved?-kérdezem,de már megint hibázok.

-Rossz.Válasz.-csendül fel újra előző válasza és annyira közel tol a falhoz,hogy a csontjaim koccannak meg,majd kezeit a nyakam köré csavarja.Annyira közel van hozzám,hogy érzem a szívverését.Minden bizonnyal ő is az enyémet.A testünk szinte összeforr és végre felemeli fejét,majd mélyen a szemembe néz.

-Rachel?-kérdezem,mire csak bólint egyet.

Rachel...a lány,aki oly sok fájdalmat okozott nekem.Aki megtanított szeretni.Akiért bármit megtettem volna,de ő itt hagyott.Szó nélkül.Emlékszem milyen jól meg voltunk.Mi ketten a világ ellen.Szerettem őt.És ő is szeretett engem.Szerettük egymást.Kitartottunk egymás mellett.

De aztán...egyik nap csak úgy itt hagyott.Szó nélkül elment és én semmit sem tudtam.Nem tudtam hol lehet,hova ment.Vagy hogy egyáltalán miért ment el...De ez már rég volt.

Túl rég volt.Miért nem ismertem meg?Hiszen oly sok időt töltöttünk együtt.Egymás karjaiban.

Miért jött vissza?Fel akarja szakítani a beforrt sebeket?Miért kínozz?

-Minek köszönhetem megtisztelő jelenléted?

-Hiányoztál-válaszolta.Ch...még hogy hiányoztam?Hol volt eddig?Három év telt el...!

-Rég volt már Rachel...te sem akarhatod,hogy feltépjük a sebeket.

-Bocsáss meg Lou!

-Mindegy.Nem számít.-toltam el magamtól.

-Sajnálom Lou.Féltem...

-Féltél?Mégis mi a franctól féltél Rachel?Mitől?-ordítottam és belevertem egyet az egyik tükörbe,ami szilánkokra tört.

Nem éreztem fájdalmat.Nagyobb fájdalom volt őt látnom,újra.

Érhetetlenül estek le a földre a tükör darabjai.Nem értette miért bántom.Hiszen nem ő tehetett róla.

Rachel odasétált hozzám,majd hátulról megölelt.

-Szeretlek Lou!

-Késő Rachel.Túl késő-válaszoltam fejemet ingatva,miközben kezeitől megszabadultam

-Kérlek...-mondta és,mintha könnyeket véltem volna felfedezni szemeiben.Ő is tudja nagyon is jól,hogyha most elsírja magát nem tudok neki nemet mondani.

-Hagyj Rachel-mondtam ezt utolsó szó ként vélve és ott hagytam.Egyedül.Úgy,ahogyan akkor, ő engem ott hagyott.Egyedül s védtelenül.

Rachel utánam futott és megragadta a karom.Megfordultam és mélyen a szemeibe néztem,amiből már jó pár könnycsepp távozott.

-Miért jöttél vissza?-kérdeztem,hiszen már kimondhatatlanul kíváncsi voltam a válaszra.

-Látni akartalak-válaszolta szipogva

-Rossz válasz-ráztam meg a fejem-Kerestelek.Égen-földön,de sehol sem voltál.Mintha teljesen beszívott volna a föld.Elmentél és magamra hagytál.Még azóta sem hevertem ki,hiszen tudod jól,te is,hogy a mindenem voltál,de...most már...csak egy senki vagy számomra-fejeztem be mondani valómat s közben az én szememből is kicsordult egy könnycsepp. 

Rachel nem tágított.Erőszakos volt,mint mindig.Közelebb lépet,majd lábujjhegyre állt és megcsókolt.Erősen,szenvedélyesen,mint még sosem.Minden érzést átadtunk a másiknak ezzel a csókkal.Felemeltem könnyed kis testét,majd lábat a derekam köré kulcsolta és senkire sem figyelve visszatévedtünk a mosdóba.Erőteljesen a falnak mentem,így szinte már felkenve rá apró,kis testét,de nem bánta.Csak csókolt tovább,majd a következő percben valaki hangosan kicsapta az ajtót és mindketten összerezzentünk. Rachel elengedett lábaival,kezeivel.Értetlenül bámultunk mindketten a férfira,aki az imént lépett be és egy pisztolyt tartott a kezében.Lassan felemelte s Rachel-re célozva elsütötte a fegyvert.

Túl lassú voltam.Túlságosan lassú.Későn kaptam észbe,s mikor már a lányra néztem csak a karjaimba esett a sebet fogva,ahol eltalálta a golyó.Ömlött belőle a vér és sírva nézett engem.A férfi eltűnt és hiába kiabáltam segítségért.Senki sem hallott.A könnyeim potyogtak s nem tudtam most mihez is kezdhetnék.

-Lou...-kezdte erőtlenül Rachel.

-Ne,nem...semmi baj.Nem lesz semmi baj.-fogtam a lányt,miközben már a hideg mosdó kővére rogytunk.

-Lou...sze...szeretlek-mondta,s ez volt utolsó szava.

Majd hirtelen minden elsötétült és felébredtem.

-Nyugi,nyugi!-ölelt át Harry-Csak egy rossz álom-vigasztalt,amiért üvöltve,sírva keltem fel az éjszaka közepén.Magamhoz szorítottam barátomat és csak a vállán sírtam.

-Mi történt?-kérdezte

-Csak egy álom-válaszoltam

-Rachel?-túl jól ismer már.Bólintottam egyet.-Még mindig?Lou...már lassan három éve,hogy elment...

-Tudom,Jó?!Én is tudom!.kiabáltam rá.

-Ne haragudj!-kért bocsánatot.

-Én sajnálom.Nem te tehetsz róla.

-Ahogyan te sem.Ő döntőt így...Lou...ideje lenne,hogy elenged.Nem jön vissza.

-Tudom...