Rock Me

https://www.youtube.com/watch?v=-pSUbrq84aE

-Tudod,mikor az nap este,lementünk a partra...nem hittem volna,hogy bevallom neked,mennyire is szeretlek-mesélem kedvesemnek ,visszaemlékezve az ominózus pillanatra.

-Miért?-kérdezi,s szemei még mindig úgy csillognak,mint akkor este.

-Féltem.Az elutasítástól-válaszolom egy kis mosollyal az arcomon.

-Hogyan tudhattam volna neked nemet mondani?-kérdezi mosolyogva,majd a karjaimba borul.

-Liam-nek köszönthetjük.

-Hogy érted?-pillant fel rám

-Ő zárt ki-nevettem el magam

-Kizárt?-értetlenkedik,hiszen ő nem tudja,hogy pontosan,hogy történtek a dolgok.

-Igen.Játszottunk és végül én kint maradtam,így kizárt.Kopogtam,de nem nyitotta ki.Leültem az ajtó elé várni,hátha nem sokára kinyitja,majd kidobott egy pokrócot utánam és azt mondta 'Sok sikert'-idézem barátom szavait.

-Szerencséd,hogy én is kint voltam akkor.

-Igen-nyomok egy puszit a fejére.

-Hogy volt utána?-érdeklődik.Kíváncsi az egészre.Az én szemszögemből akarja látni,így hát tovább mesélem-A pokrócot magamra terítve indultam el a part felé.Sétáltam és bolyongtam össze-vissza,végül a ti kis fa kunyhótokhoz vezetett a lábam,ahol megláttalak a hintaágyban-fejezem be a történetet,hiszen innentől már ő is nagyon jól tudja mi történt.

-Tovább-szól rám.

-Innentől már te is ismered-nézek az arcába.

-Tudom,de szeretném hallani-néz rám kis kutyaszemekkel,s mivel nem tudok neki ellenállni folytatom az ismert történetet-Bátorságot véve odasétáltam hozzád és megkérdeztem,hogy leülhetek-e melléd,mire te bólintottál egyet.-mondom,mire felkuncog.Megrázom a hajam,majd folytatom-Tehát,leültem melléd,majd betakartalak téged is a pokrócommal.Rám néztél,majd rám mosolyogtál,amitől én is megenyhültem és visszamosolyogtam.Nem volt kint hideg.Kellemes idő volt,de mégis jól esett annak a pokrócnak a melegsége-mélyedek teljesen vissza,miközben kedvesem jobban összehúzza rajtunk az említett pokrócot,s egy mélyet beleszippantva ő is belemélyül,mintha újra ott lennénk-Ezek után nem szóltunk egymáshoz sokat,inkább a tettek beszéltek.S miközben én is ezt a mondatott hajtogattam a fejemben,a kezemet összekulcsoltam a tieddel.Mindketten az összekulcsolt,kezünket néztük,s nem mertünk egymásra nézni.Mint már mondtam,féltem.S talán te is egy kicsit.

-Nem is-szál azonnal vitába velem.

-Oké,nem féltél-helyesbítek rögvest és egy puszival enyhítem meg ezt a kis félre értést-Egymásra néztünk,s teljesen elvesztünk egymás szemeiben.Ekkor már nem éreztem félelmet.Inkább békességet,szeretettet.
-Harry...
-Igen,kedvesem?-nézek a lányra
-Szeretlek!-válaszolja,majd egy csókkal reagálok rá.Igen,pontosan ez történt akkor is.Aznap este,mikor mindketten kint voltunk.Egy nyári este a táborban.