Little Black Dress

https://www.youtube.com/watch?v=h70qwjL-jzM

-Lou!Az a lány nagyon nézz téged!-lökött meg Niall,aki mellettem ült és velem együtt a pohár sörét fogyasztotta el,míg a többiek a tömegben táncoltak.

A lányra néztem,akire Niall biccentett a fejével.Egy kis fekete koktél ruha volt rajta,ami teljesen kiemelte tökéletes alakját.Enyhe hullámok lombozódtak a vállára,ami szinte már eltakarta azt a gyönyörű arcát.Talán mindig a mögé búj.

Amint oda pillantottam elkapta fejét és gyorsan más irányba nézett.Talán félt attól,hogy megláttam.De akkor meg miért bámult?

Visszapillantottam Niall-re,majd úgy,hogy ő se vegye észre kicsit körbe néztem,hogy megbizonyosodjak valóban engem néz.

-Szerintem nem engem nézett-válaszoltam Niall-nek,majd lehúztam a maradék pohárban lévő italt.

-Ahogy gondolod,de szerintem megint téged figyel-reagált válaszomra,majd ő is lehúzta az utolsó kortyot.

Ismét a fekete ruhába bújt lányra néztem,aki újra elkapta tekintett,amint ránéztem.

-Menj oda!-lökött vállba Niall.

-Hát persze!-válaszoltam,majd kértem még két italt a pultostól.

Niall elvette a pultról a poharát,majd megfordult és két könyökével az asztalt támasztotta meg.

-Ha te nem,majd én igen-kacsintott egyet célozva arra,hogy majd ő közeledik a lányhoz.

És tényleg megtette.Elképedve bámultam,amint odasétált a lányhoz,majd megáll előtte.Beszélni neki,mosolyog rá,majd a lány megrázza a fejét és Niall visszabaktat hozzám.Leül a székére és rám vonja tekintetét.

-Téged akar!-mondta,mintha ez,olyan egyértelmű dolog lenne.

-Ezt mondta?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

-Nem,de engem elküldött a jó,büdös francba.-nevetett egyet.

Úgy éreztem muszáj beszélnem azzal a lánnyal.Miért játssza velem ezt a gyerekes játékot?Nem tudom pontosan megfigyelni az arcát,mert akárhányszor ránéznék elkapja a tekintetét.

-Menj már!-szól rám Niall kissé már idegesen,mikor már ő is észre veszi,hogy mit csinálunk.

-Nem akarok-vonok vállat és inkább nem nézek oda többet.De nem sokáig bírom megállni ugyanis Niall a következő percben ismét rám szól,hogy 'húz már oda!'.

Erőt veszek magamon és megindulok a lány felé.Mikor félúton vagyok feláll a székéről és hátat fordítva nekem, ő is elindul.Visszanézek Niall-re,aki csak bólint egyet,miszerint kövessem.Követem őt a tömegen keresztül.Hagyom,hogy ő vezessen,majd mikor megérkezünk egy ajtóhoz,amin ő belép megtorpanok.A női mosdó az.Nem mehetek be.Sarkon fordulok,majd úgy döntök visszamegyek inkább a pulthoz,de ekkor egy kéz megragadja a karomat s behúz az ajtón belülre.Bent vagyok a női mosdóban.Senki sincs itt rajtunk kívül.Rajtunk?De ki is ő?Ki az,aki behúzott?Akit eddig követtem?

Megfordulok nagy kíváncsiságomban,hogy végre felfedezzem a lányt/nőt és megtudjam a választ a kérdéseimre.Még mielőtt megláthatnám az arcát ő hátat fordít nekem.Már megint.

A tükörbe pillantok hátha onnan,majd láthatom arcát,de nem.Pont úgy áll,hogy semmiképpen se láthassam őt.De akkor miért csinálja ezt?Miért néz engem?Miért húz be a női mosdóba?

Közelebb megyek hozzá és kezeimet a vállára teszem.Mintha megrezzenne érintésemtől és én is beleborzongok.

Egyik kezemet a vállán hagyva -reménykedve,hogy ezzel meggátlom,hogy ismét elforduljon- lépkedek el,majd megállok testközelben előtte.Fejét lehajtva nem látom az arcát.Sokkal kisebb nálam.A nyakamig érhet még,így magassarkúban is.

Csak a gyönyörű,fényesen csillogó barna haját láthatom.

Másik kezemmel lágyan megfogom az állát,majd megpróbálom felemelni fejét,de elrántja.E mozdulatsort rögvest követi haja is,ami megint csak eltakarja őt.Az arcát,ami már szinte kínozz,hogy nem láthatom.

Nem szólunk egymáshoz csak állunk a csendben.Nem tudni,mire várva.Talán,hogy valaki benyisson,megtörve ezt a csendet,majd ő menekülőre fogja?Vagy azt várja,hogy én menjek ki magamtól?Megbánta,hogy behúzott?Fél tőlem?Miért nem szólal meg?Mit akar?

-Louis vagyok-mutatkozom be végül.

-Azt hiszed nem tudom,ki vagy?-feleli kissé gúnyosan és szarkasztikusan.Ismer.Hát miért ne ismerne?Mindenki ismer.-Na,de te ismersz engem?-kérdezi és az egyik wc ajtónak tol közben.Még mindig nem vesz rám egy pillantást sem.

-Emeld fel a fejed-mondom neki,reménykedve,hogy talán hallgat is majd rám.

-Ismersz?-kérdezi újra.Lágy hangja,mintha tényleg ismerős lenne,de nem tudom meg mondani honnan.Látnom kell az arcát.

-Nem-válaszolom végül,hátha most már tényleg felemeli a fejét.

-Rossz válasz-mondja és ránt egyet rajtam.

Nem nézném ki belőle,hogy ilyen erős.

-Mi a neved?-kérdezem,de már megint hibázok.

-Rossz.Válasz.-csendül fel újra előző válasza és annyira közel tol a falhoz,hogy a csontjaim koccannak meg,majd kezeit a nyakam köré csavarja.Annyira közel van hozzám,hogy érzem a szívverését.Minden bizonnyal ő is az enyémet.A testünk szinte összeforr és végre felemeli fejét,majd mélyen a szemembe néz.

-Rachel?-kérdezem,mire csak bólint egyet.

Rachel...a lány,aki oly sok fájdalmat okozott nekem.Aki megtanított szeretni.Akiért bármit megtettem volna,de ő itt hagyott.Szó nélkül.Emlékszem milyen jól meg voltunk.Mi ketten a világ ellen.Szerettem őt.És ő is szeretett engem.Szerettük egymást.Kitartottunk egymás mellett.

De aztán...egyik nap csak úgy itt hagyott.Szó nélkül elment és én semmit sem tudtam.Nem tudtam hol lehet,hova ment.Vagy hogy egyáltalán miért ment el...De ez már rég volt.

Túl rég volt.Miért nem ismertem meg?Hiszen oly sok időt töltöttünk együtt.Egymás karjaiban.

Miért jött vissza?Fel akarja szakítani a beforrt sebeket?Miért kínozz?

-Minek köszönhetem megtisztelő jelenléted?

-Hiányoztál-válaszolta.Ch...még hogy hiányoztam?Hol volt eddig?Három év telt el...!

-Rég volt már Rachel...te sem akarhatod,hogy feltépjük a sebeket.

-Bocsáss meg Lou!

-Mindegy.Nem számít.-toltam el magamtól.

-Sajnálom Lou.Féltem...

-Féltél?Mégis mi a franctól féltél Rachel?Mitől?-ordítottam és belevertem egyet az egyik tükörbe,ami szilánkokra tört.

Nem éreztem fájdalmat.Nagyobb fájdalom volt őt látnom,újra.

Érhetetlenül estek le a földre a tükör darabjai.Nem értette miért bántom.Hiszen nem ő tehetett róla.

Rachel odasétált hozzám,majd hátulról megölelt.

-Szeretlek Lou!

-Késő Rachel.Túl késő-válaszoltam fejemet ingatva,miközben kezeitől megszabadultam

-Kérlek...-mondta és,mintha könnyeket véltem volna felfedezni szemeiben.Ő is tudja nagyon is jól,hogyha most elsírja magát nem tudok neki nemet mondani.

-Hagyj Rachel-mondtam ezt utolsó szó ként vélve és ott hagytam.Egyedül.Úgy,ahogyan akkor, ő engem ott hagyott.Egyedül s védtelenül.

Rachel utánam futott és megragadta a karom.Megfordultam és mélyen a szemeibe néztem,amiből már jó pár könnycsepp távozott.

-Miért jöttél vissza?-kérdeztem,hiszen már kimondhatatlanul kíváncsi voltam a válaszra.

-Látni akartalak-válaszolta szipogva

-Rossz válasz-ráztam meg a fejem-Kerestelek.Égen-földön,de sehol sem voltál.Mintha teljesen beszívott volna a föld.Elmentél és magamra hagytál.Még azóta sem hevertem ki,hiszen tudod jól,te is,hogy a mindenem voltál,de...most már...csak egy senki vagy számomra-fejeztem be mondani valómat s közben az én szememből is kicsordult egy könnycsepp. 

Rachel nem tágított.Erőszakos volt,mint mindig.Közelebb lépet,majd lábujjhegyre állt és megcsókolt.Erősen,szenvedélyesen,mint még sosem.Minden érzést átadtunk a másiknak ezzel a csókkal.Felemeltem könnyed kis testét,majd lábat a derekam köré kulcsolta és senkire sem figyelve visszatévedtünk a mosdóba.Erőteljesen a falnak mentem,így szinte már felkenve rá apró,kis testét,de nem bánta.Csak csókolt tovább,majd a következő percben valaki hangosan kicsapta az ajtót és mindketten összerezzentünk. Rachel elengedett lábaival,kezeivel.Értetlenül bámultunk mindketten a férfira,aki az imént lépett be és egy pisztolyt tartott a kezében.Lassan felemelte s Rachel-re célozva elsütötte a fegyvert.

Túl lassú voltam.Túlságosan lassú.Későn kaptam észbe,s mikor már a lányra néztem csak a karjaimba esett a sebet fogva,ahol eltalálta a golyó.Ömlött belőle a vér és sírva nézett engem.A férfi eltűnt és hiába kiabáltam segítségért.Senki sem hallott.A könnyeim potyogtak s nem tudtam most mihez is kezdhetnék.

-Lou...-kezdte erőtlenül Rachel.

-Ne,nem...semmi baj.Nem lesz semmi baj.-fogtam a lányt,miközben már a hideg mosdó kővére rogytunk.

-Lou...sze...szeretlek-mondta,s ez volt utolsó szava.

Majd hirtelen minden elsötétült és felébredtem.

-Nyugi,nyugi!-ölelt át Harry-Csak egy rossz álom-vigasztalt,amiért üvöltve,sírva keltem fel az éjszaka közepén.Magamhoz szorítottam barátomat és csak a vállán sírtam.

-Mi történt?-kérdezte

-Csak egy álom-válaszoltam

-Rachel?-túl jól ismer már.Bólintottam egyet.-Még mindig?Lou...már lassan három éve,hogy elment...

-Tudom,Jó?!Én is tudom!.kiabáltam rá.

-Ne haragudj!-kért bocsánatot.

-Én sajnálom.Nem te tehetsz róla.

-Ahogyan te sem.Ő döntőt így...Lou...ideje lenne,hogy elenged.Nem jön vissza.

-Tudom...