Over Again

https://www.youtube.com/watch?v=T0fMUCX-sqg

-Kérlek,kezdjük újra-könyörögtem neki,de mintha meg sem enyhült volna.Megértem.Elrontottam.Mindent elrontottam,amit csak lehetett.Túl későn jöttem rá,hogy mit is jelent ő számomra.Megértem,amiért nem bocsájt meg.Cserben hagytam.Bolond voltam és képes voltam elhagyni őt,mikor ő a legtökéletesebb ember számomra.Annyi idő telt már el és ő még mindig nem felejtette el,amit tettem.Megértem.Én sem tudnék elfelejteni egy,olyan borzalmas dolgot,mint amit tettem.
-Már nincs mit újra kezdeni-mondta,majd kikerült és elindult a lépcsőház felé.
-Aileen!-kiabáltam utána,de nem válaszolt.Nem fordult vissza.Utána futottam.-Várj!-kaptam el a karját.
-Harry,engedj el-néztünk farkas szemet.
-Tudom,hogy egy szemét állat vagyok.Tudom,hogy sok fájdalmat okoztam neked.Nem becsültelek meg,pedig kellett volna...Sajnálom,hogy megcsaltalak.Annyira sajnálom,de azóta egy nap sem telt el úgy,hogy ne gondoltam volna rád.
-Tudod...-szakított félbe.-Ezzel nem vagy egyedül.Nekem minden nap újra-és újra lejátszódott a fejemben,amint rajta kaplak titeket.
-Aileen,tényleg sajnálom.Kérlek bocsáss meg nekem.Még mindig szeretlek.
-Nem Harry.Ez...ez nem megy.
-Miért Aileen?Tudom,hogy még nincs vége.Szeretjük egymást.
-Harry...te nem csak egy szimpla nővel csaltál meg,hanem a húgommal.-Igaza volt.Nem tudtam már mit mondani.Elcsesztem mindent.-De ne aggódj.Azóta sokkal jobb a kapcsolatom a húgommal-tette a kezét a vállamra.-Együtt vitatjuk meg,mennyire vagy seggfej a tízes skálán-majd közelebb hajolt.-Szerintem nem akarod tudni-mosolygott rám,de láttam,hogy ez nem az igazi mosolya.Nem olyan,mint régen.Hamis mosoly.Csupán csak,azért hogy elhitesse velem,amit mond,de a szeme mást súg.Még mindig hiányzom neki.Szeret engem.Éreztem,amint beleremegett a keze,mikor megérintettem.
-Hazudsz Aileen.Szeretsz!-mondtam,majd csak megrázta a fejét.-Mond ki,hogy szeretsz.
-Te nem vagy normális-adott egy pofont.
-Oké.Ezt megérdemeltem,de akkor is mond ki-simítottam meg az arcom,amit az imént ütött meg.Válaszkép egy újabb pofont kaptam a másik oldalra.-Ezt is megérdemeltem,de addig nem engedlek el,amíg ki nem mondod.
-Miért?Mitől lesz neked jobb?Mert nekem semmitől.Csak fájdalmat tudsz nekem okozni.Szenvedést és semmi mást.
-Ugyan Aileen-kacagtam fel,mire egy újabb pofont akart nekem adni,de elkaptam a kezét és közelebb húztam magamhoz.A teste az enyémhez simult.Éreztem a szívdobbanását és azt is,hogy milyen gyorsan veszi a levegőt.
-Csak még egy esélyt kérek.Úgy fogok bánni veled,mint egy hercegnővel.Soha többé nem okozom neked csalódást-suttogtam,majd számat a szájára tapasztottam.Visszacsókolt,majd elengedett.
-Igazad van Harry.Többet nem okozol,majd nekem csalódást-tolt el magától és elindult a lépcsőn,majd visszafordult-Elmegyek Sydney-be.Egyedül.-Annyira fájt,amit mondott,de még mindig nem annyira,mint amilyen fájdalmat okoztam neki én.Én voltam az,aki megígérte neki,hogy majd együtt megyünk el Sydney-be és ott élünk.Családot alapítunk.Boldogok leszünk.
Talán megijedtem ettől a hirtelen ötletemtől.Nem tudom.Én nem tudtam,hogy az a lány a húga.De ha most ezzel védekeztem volna akkor csak rontok a helyzeten.
Nem veszíthetem el őt.Vissza kel szereznem.Minden áron.Muszáj.
Utána futottam,miközben a telefonomon hívogattam,de nem vette fel.Mire leértem már sehol sem volt.Beszálltam az autómba,majd a házához hajtottam.Felcsöngettem,de nem ő vette fel a kaputelefont.
-Aileen?-kérdeztem.
-Elment-válaszolta Aileen barátnője.
-Máris?
-Harry?-döbbent rá,hogy kivel is beszél.
-Igen.Hol van Aileen?-sürgettem.
-Nem mondom meg!-válaszolta.
-Oh,kérlek ne csináld már te is!Könyörgöm.Muszáj tudnom hol van.
-Nem érdemled meg őt.Szemétláda vagy!
-Oké.Tudom.Lehetne,hogy később osztasz ki?!
-Bunkó!Nem értem egyáltalán hogy állhatott veled szóba?!-mondta a magáét.
-Igazad van!Én sem tudom.Elrontottam.Egy seggfej vagyok,de szeretem őt.Hibáztam,de kellett ez ahhoz,hogy tudjam mennyit jelent  nekem,szóval kérlek mondd meg hol van most-fújtam ki a levegőt.
-A reptéren-válaszolta.Visszaszálltam az autómba és nyomtam a gázt,amennyire csak tudtam,de mint mindig,most is hatalmas volt a dugó.A dudák úgy szóltak az autókból,mintha csak egy karneválon lennénk,de az autók egy tapodtat sem tudtak mozdulni.
-Francba!-vertem egyet a kormányra,majd végül úgy döntöttem jobb lesz,ha kiszállok a járműből.Már nem voltam annyira messze a reptértől,így futottam,amíg oda nem értem.A reptérbe beérve ismét hatalmas tömeg nyomor volt.Aileen nevét kiabálva próbáltam nem tolakodva és fellökve az embereket bejutni a tömegbe.
-Aileen!-kiabáltam.Rengeteg embert fordult felém,de egyik sem volt Aileen,majd bejelentették,hogy a Sydney-be tartó gép öt perc múlva felszáll.Teljesen kifulladva loholtam,majd végre észre vettem Aileen-t.
-Aileen!-kiabáltam,mire megfordult a lány.
-Mi-mit csinálsz itt?-lepődött meg.
-Kérlek!Adj még egy esélyt!Szertelek Aileen!-álltam meg a lány előtt és mondtam levegő után kapkodva.
-Harry...én...-dadogott,majd újra bemondták,hogy ideje felszállni a repülőgépre.-Mennem kell-búcsúzkodott.
-Kérlek,ne menj!Maradj-fogtam meg kezét.
-Harry,fogd már fel kérlek,hogy nem játszadozhatsz velem.
-Én nem játszadozom veled!Vissza akarlak kapni.Soha nem engedlek el.
-Harry  ,ez nem így működik-mondta,majd besétált a hosszú folyosón keresztül a gépre.Az ablakból néztem,amint a gép felszáll és elrepül.Utána kell mennem.A következő járat csak három óra múlva indult.Nem tudtam mit kezdeni.Hamarabb nem értem oda.Három órán keresztül ültem a reptéren és vártam a repülőre.A percek nem akartak telni.Most bezzeg,mintha örökre megálltak volna,de mikor egy olyan pillanatot akarsz megállítani,ami kedves számodra,olyan hamar eltelik,hogy még levegőt sem tudsz venni.
Végig azon gondolkodtam,mit is mondhatnék neki,hogy megbocsájtson.Mi lesz,ha utána megyek Sydney-be,de még ott sem fog megbocsájtani?
Három óra múlva felszálltam a repülőre és idegesen doboltam a lábammal,hiszen még vagy két óra,mire Sydney-be ér a repülőgép.Az utazás közben az álom elnyomott,így nem tűnt,olyan hosszú időnek,mire odaértünk.
A repülőről leszállva egyből beültem egy taxiba és Aileen-hez mentem,jobban mondva egy barátjához,aki Sydney-ben él.Csak nála lehet.
Igazam volt.Nála volt,de a barátja nem akart beengedni.
-Aileen,csak öt percet kérek-mondtam,mikor már vagy fél órája a ház előtt álltam és könyörögtem,hogy engedjen be vag legalább ő jöjjön ki.Aileen kijött a kapu elé.Nem cicóztam tovább.Tettem,amit tennem kellett.
Féltérdre ereszkedtem és előhúztam egy gyűrűs dobozt.
-Aileen,kérlek gyere hozzám.Nem fogod megbánni.Szeretlek Aileen.persze ettől azonnal meghatódott és ráébresztette magát is,hogy mennyire szeret engem.
-Igen!-válaszolta,majd magamhoz öleltem és megcsókoltam.-Ajánlom,hogy igazad legyen!
-Igazam van!-mosolyogtam bele a csókunkba.

Somethings Great

*Bocsi,ez most nem lett valami hosszú,de csak ennyi lenne:))*

https://www.youtube.com/watch?v=_ozPfJTtAv0

Talán aznap,úgy esett a hó,mint még sosem.Éppen Zayn-től tartottam hazafele.Szerencsére elég jól felöltöztem,így nem fáztam annyira az úton.

Gyalog mentem,hiszen nem telt sok időbe míg hazaértem.És amúgy is,ilyenkor teljesen lebénul a forgalom,emellett pedig nagyon szeretem a havat.Kevésszer van,hogy így szakad a hó...vagy,hogy egyáltalán esik szóval,ilyenkor mindig próbálom kihasználni és élni a lehetőséggel.Mikor már az ablakból megpillantottam,hogy kint szakad a hó,úgy éreztem azonnal ki kell mennem és sétálni egyet az év első hóesésében.

Gyönyörű látvány,amint a hófehér réteg mindent befed.Szinte ki sem lehetett nyitni a szemed.

Az utcákon senki sem volt már.Ha volt is sietős léptekkel halat valami fedél alá.

Csak nevetve néztem a sok embert,aki menekül a hó elől,mintha csak az életén múlni,miközben én egész évben azt az időt várom,mikor végre esik egy kis hó.

Miközben sétáltam és a különféle hópelyheket fedeztem fel a kabátom ujján egy lányt pillantottam meg.Vékony kis kabátban volt,sapka sem volt rajta és,amint láttam eléggé didergett,de akkor is lassan ment és élvezte a havazás minden egyes percét,akárcsak én.

Elé sétáltam és megálltam közvetlen előtte.Levettem magamról a kabátomat,hiszen alattam még volt jó pár meleg pulcsi és amúgy sem fáztam.A lányra adtam,aki kérdő pillantással tekintett rám.Miután a sapkámat és a fejére húztam,úgy gondoltam végeztem is.

-Várj!-szólt utánam,mikor tovább indultam.Visszafordultam.-Köszönöm!-mondta,majd egy mosollyal viszonoztam a lányt és tovább sétáltam.

Örültem,hogy segíthettem.

A lány utánam futott én pedig kíváncsian figyeltem,mikor megállt mellettem.

-Te is szereted a havat?-kérdezte.

-Igen-feleltem-Gondolom te is.

-A kedvenc évszakom a tél csak elég ritka mikor esik a hó-szomorodott el.

Órákon keresztül beszéltünk a télről,a hóról,majd mikor eljött a búcsúzás ideje csak egy sziá-val köszöntünk el egymástól.

Nem láttam őt többet.Nem találkoztam vele soha többet,de az a nap fantasztikus volt.Beszélni egy emberrel ,akit igazából nem is ismersz.Nem árult el személyes a dolgokat,azt leszámítva,hogy imádja a havat,akárcsak én.

Én sem mondtam semmit.Nem mondtam,hogy hogyan hívnak,hol lakom vagy,hogy mi a kedvenc színem.Semmi ilyesmiről nem volt szó.Csupán csak a hóról beszéltünk,s akárhányszor elkezd esni a hó elmegyek ugyanarra a helyre és visszagondolok a beszélgetésünkre,a találkozásunkra,de ő sosincs ott.