Somethings Great

*Bocsi,ez most nem lett valami hosszú,de csak ennyi lenne:))*

https://www.youtube.com/watch?v=_ozPfJTtAv0

Talán aznap,úgy esett a hó,mint még sosem.Éppen Zayn-től tartottam hazafele.Szerencsére elég jól felöltöztem,így nem fáztam annyira az úton.

Gyalog mentem,hiszen nem telt sok időbe míg hazaértem.És amúgy is,ilyenkor teljesen lebénul a forgalom,emellett pedig nagyon szeretem a havat.Kevésszer van,hogy így szakad a hó...vagy,hogy egyáltalán esik szóval,ilyenkor mindig próbálom kihasználni és élni a lehetőséggel.Mikor már az ablakból megpillantottam,hogy kint szakad a hó,úgy éreztem azonnal ki kell mennem és sétálni egyet az év első hóesésében.

Gyönyörű látvány,amint a hófehér réteg mindent befed.Szinte ki sem lehetett nyitni a szemed.

Az utcákon senki sem volt már.Ha volt is sietős léptekkel halat valami fedél alá.

Csak nevetve néztem a sok embert,aki menekül a hó elől,mintha csak az életén múlni,miközben én egész évben azt az időt várom,mikor végre esik egy kis hó.

Miközben sétáltam és a különféle hópelyheket fedeztem fel a kabátom ujján egy lányt pillantottam meg.Vékony kis kabátban volt,sapka sem volt rajta és,amint láttam eléggé didergett,de akkor is lassan ment és élvezte a havazás minden egyes percét,akárcsak én.

Elé sétáltam és megálltam közvetlen előtte.Levettem magamról a kabátomat,hiszen alattam még volt jó pár meleg pulcsi és amúgy sem fáztam.A lányra adtam,aki kérdő pillantással tekintett rám.Miután a sapkámat és a fejére húztam,úgy gondoltam végeztem is.

-Várj!-szólt utánam,mikor tovább indultam.Visszafordultam.-Köszönöm!-mondta,majd egy mosollyal viszonoztam a lányt és tovább sétáltam.

Örültem,hogy segíthettem.

A lány utánam futott én pedig kíváncsian figyeltem,mikor megállt mellettem.

-Te is szereted a havat?-kérdezte.

-Igen-feleltem-Gondolom te is.

-A kedvenc évszakom a tél csak elég ritka mikor esik a hó-szomorodott el.

Órákon keresztül beszéltünk a télről,a hóról,majd mikor eljött a búcsúzás ideje csak egy sziá-val köszöntünk el egymástól.

Nem láttam őt többet.Nem találkoztam vele soha többet,de az a nap fantasztikus volt.Beszélni egy emberrel ,akit igazából nem is ismersz.Nem árult el személyes a dolgokat,azt leszámítva,hogy imádja a havat,akárcsak én.

Én sem mondtam semmit.Nem mondtam,hogy hogyan hívnak,hol lakom vagy,hogy mi a kedvenc színem.Semmi ilyesmiről nem volt szó.Csupán csak a hóról beszéltünk,s akárhányszor elkezd esni a hó elmegyek ugyanarra a helyre és visszagondolok a beszélgetésünkre,a találkozásunkra,de ő sosincs ott.